Selvedge magazin 129. Repeat

A Selvedge magazin egy rendkívül igényes, Londonban szerkesztett, kéthavonta megjelenő független folyóirat, amely a textilek világát járja körül. Nem csupán egy hagyományos divat- vagy hobbimédium, hanem sokkal inkább egy kulturális iránytű, amely a textileket művészeti, történelmi, antropológiai és társadalmi kontextusban vizsgálja. A kiadvány híres a gyönyörű fotóiról és a letisztult, kompromisszummentes dizájnjáról. Polly Leonard alapította 2004-ben azzal a küldetéssel, hogy népszerűsítse a kézműves szaktudást, a fenntarthatóságot és a textilek iránti érzéki kötődést. Elsősorban művészeknek, gyűjtőknek, dizájnereknek és mindazoknak szól, akik értékelik a lassú alkotási folyamatokat és a tárgyak mögött rejlő mélyebb történeteket.

A magazin 129., Repeat c. száma az ismétlés gondolatkörére épül, abból a felismerésből kiindulva, hogy a legtöbb textiltechnika, legyen az öltés, hurok vagy szövés, valójában apró, ritmikus mozdulatok sorozatából áll össze. A szám részletesen elemzi, hogyan válik ez a folyamat egyfajta meditációvá, ahol az elme elcsendesedik, és a készítés ritmusa segít kiszakadni a hétköznapi feszültségekből. A tartalom olyan nemzetközi alkotókat mutat be, mint a hagyományos koreai bőrművességgel foglalkozó Dahyeon Yoo, vagy a londoni Richard McVetis, aki a kézi hímzés és az idő múlása közötti kapcsolatot kutatja minimalista alkotásaiban. Szintén helyet kapott a lapszámban Sayan Chanda, aki a szakrális textilekből merít ihletet, valamint a Doyel Joshi és Neil Ghose Balser alkotta kísérleti stúdió is.

Az egyéni alkotók mellett a magazin társadalmi és oktatási kérdésekkel is foglalkozik. Celia Pym írása például arra világít rá, miért elengedhetetlen a kézművesség tanítása a modern világban a kreatív problémamegoldás és a mentális egészség megőrzése érdekében. A kulturális kitekintés során az olvasók megismerhetik a Chanakya School of Craft élő múzeumát, és betekintést nyerhetnek a Lacrima című színdarabba, amely a textilkészítés nehézségeit és szépségeit színpadi eszközökkel mutatja be. Ez a lapszám végső soron azt hirdeti, hogy a kézzel készült tárgyak vitalitását éppen az ismétlődések és az apró, emberi egyenetlenségek adják, amit a steril ipari gyártás soha nem lesz képes maradéktalanul utánozni.